Réz vagy alumínium vezeték: mikor kell teljes csere?

Az alumínium és réz villanyvezetékek műszaki különbségeiből fakadóan eltérő a biztonsági profiljuk. A réz vezeti jobban az áramot, kisebb a fajlagos ellenállása és tartósabb is a kontaktus, viszont nehezebb és drágább. Az alumínium könnyebb és olcsóbb, ám azonos áramerősséghez nagyobb keresztmetszet szükséges (kb. 1,6×–os). Az alumínium porózusabb, hajlamosabb a törésre és oxidálódik: a felületén képződő oxidréteg nem vezeti jól az áramot, ezért speciális csatlakozók és kontaktpaszta (oxidációgátló kenőanyag) használata javasolt. Az azonos áramhoz nagyobb keresztmetszet miatti áramsűrűség-növekedés, az alumínium érintkezésekben kialakuló galvánkorrózió és a csavaros kötésből adódó kilazulás miatt az alumínium hálózatokban gyakrabban alakul ki helyi túlmelegedés és ívképződés. Ezeket a kockázatokat az időskori vezetékozás jelentősen felerősíti: ha a hálózat 30–40 évnél régebbi és sok a toldás vagy mechanikai hatás, a kontaktproblémák miatti kockázat erősen nő. Ennek ellenére önmagában az alumínium vezeték alkalmazása ma sem törvény szerint kötelező lecserélni: a cserére a hálózat állapota és a várható terhelés alapján kell dönteni. A táblázatok és ellenőrző listák segítik a felújítót a választásban: vizsgáljuk a hálózat korát, az áramköröket terhelő fogyasztókat, a meglévő csatlakozók állapotát, és mérési eredmények alapján döntünk a részleges vagy teljes cseréről.

Mikor szükséges a teljes hálózatcsere?

A teljes vezetékcsere indokoltsága elsősorban a hálózat állapotától és a terhelési igények növekedésétől függ. Cserére van szükség például, ha:

• Teljes felújítás zajlik (falbontás, vésés, új burkolatok): ilyenkor a villamos hálózatot is érdemes korszerűsíteni (vésés melletti kiépítés).
• Nagy teljesítményű gép telepítése: klíma, hőszivattyú, indukciós főzőlap vagy más új berendezés kerül beépítésre – az új áramkörök keresztmetszetét és védelmi eszközeit meg kell tervezni.
• Teljesítménybővítés történik (például 1×16 A-ről 3×16 A-re nő az igény): a szolgáltató előírhatja a hálózat korszerűsítését a magasabb teljesítmény biztonságos továbbításához.
• Villamos biztonsági előírások hiánya: ha az elosztótábla nincs felszerelve FI relével (áram-védőkapcsolóval) vagy más szükséges védelemmel, a komplett hálózat korszerűsítésével kell számolni.
• Égésnyom, olvadásnyom látható: a kötődobozokban vagy elosztó szekrényben tapasztalt olvadási jelek, koromfoltok a közvetlen csere szükségességét jelzik (a [villanykivitelezes.hu] forrás szerint “égésnyom, olvadás látható kötéseknél, dobozokban” esetén haladéktalanul újra kell vizsgálni az egész áramköri kapcsolást).
• Régi hálózat (30–40 év feletti): ha az eredeti alumínium- vagy akár rézhálózat több évtizedes és az állapota bizonytalan (rendszeres problémák, elavult védelmi eszközök), célszerű teljes felújításon gondolkodni.

Fontos megjegyezni: jogszabály önmagában nem írja elő a cserét kizárólag anyaga alapján. A Vi-Lo Vill Bt. tájékoztatója egyértelműen megfogalmazza, hogy „régi alumínium vezeték esetén nem kötelező a teljes csere – ez a hálózat állapotától függ”. Tehát ha a rendszer más paraméterei rendben vannak és a terhelési igény nem nő, akkor elegendő lehet a problémás elemek javítása, védelmek kiépítése vagy részleges csere. Általánosságban azonban a biztonságos megoldás a teljes átépítés, amely után megszűnhetnek a régi hálózat hibái (leoldások, melegedések).

Biztonsági kockázatok és meghibásodási módok

Az alumínium- és rézvezetékek közötti legfőbb biztonsági különbségek a következők:

• Kontaktproblémák, oxidáció: Az alumínium gyorsan bevonódik nem vezető oxidréteggel. Ha egy érintkező felület nem marad fémes érintkezésben (különösen réz–alumínium átkötéseknél), az átmeneti ellenállás nő. Az így keletkező helyi melegedés károsíthatja a szigetelést és belobbanáshoz vezethet. A villanyszerelők gyakorlata is kiemeli: „ha egy kötés laza, oxidált vagy nem megfelelően kialakított, megnőhet az átmeneti ellenállás. Ez helyi melegedést okozhat, ami hosszabb távon károsíthatja a szerelvényeket és növelheti a tűzkockázatot”.
• Mechanikai lazulás (cold-flow): Az alumínium merevebb, hidegen „folyó” anyag. Egy csavaros csatlakozásban idővel lazulhat az alumínium huzal, mert a feszített állapota hónapok-évek alatt alakváltozik. A feszültségvesztés miatt az érintkezési felület csökken, ismét nő az ellenállás, lokálisan melegedés alakul ki. A tartósan nem megfelelő nyomatékkal rögzített alumínium érintkezők „készenlétben” időzített bombaként viselkednek.
• Keveredés veszélyei: Réz és alumínium fémek érintkezője esetén galvanikus korrózió indulhat el. A villanylap.hu cikkében idézett esetben az alumínium és vörösréz összesodrása (szerelői tévedés) gyújtószikrát hozott létre: a légköri nedvesség hatására a két fém érintkezési felülete oxidálódott, az érintkezési felület csökkent, az átmeneti ellenállás óriásira nőtt, s végül a helyi melegedésből gyufa nélküli szikracsapás keletkezett. (Lásd a 2. kép bal oldalát: a padlásfeljáró kötődoboza körül a fal súlyos kormozódása jelzi a tüzet.)
• Terhelhetőség, derating: Az alumínium vezetőképessége alacsonyabb, ezért azonos teljesítményhez kb. 1,6-szor nagyobb keresztmetszetű alumínium vezeték kell. Gyakorlati szabványok (MSZ HD 60364) szerinti táblázatok szerint is egy adott áramerősséghez nagyobb Al-vezeték szükséges a réznél. Az alumínium drótokat továbbá általában magasabb hőmérsékleten kell üzemeltetni vagy kiegészítő védelmet alkalmazni, mert kisebb hőellenállásúak (gyorsabban változik a hosszúságuk is). Tűzveszélyes környezetben az előírások is külön kezelik az alumíniumvezeték méreteit: például robbanásveszélyes (B-1 besorolású) helységekben 0,6 kW-os berendezéshez 4×2,5 mm² alumínium nem engedélyezett (min. 16 mm² az előírás), és általánosságban semmilyen alumíniummal kisebb keresztmetszet nem alkalmazható (akár robbanásveszélyes zónában is). Ezek az elvárások a nagyobb áramerősség miatt biztonsági tartalékot írnak elő.
• Biztonsági eszközök hiánya: Régi hálózatban gyakori a FI-relé hiánya. Ha nincs áram-védőkapcsoló, apró hibák sem kapnak kiemelt védelmet. Emiatt egy esetleges túlmelegedéses tűz sem kerül automatikusan megszakításra. Épp ezért a modern rendszerekben az új elosztóba mindenképpen szereljenek be FI-relét és túlfeszültség-védelmet.

Összefoglalva: az alumínium vezetékek elsősorban lakáson belüli kötéseknél hibásodhatnak meg. A leggyakoribb ok a laza, oxidált csatlakozó, amely helyi túlmelegedést és akár gyúlékonyságot okoz. A rosszul megválasztott szerelési módok – pl. alumíniumra csavarkapcsoló „csoki” vagy rézhez egyszerű sodort csatlakozás – szinte garantáltan idővel meghibásodnak. Ezzel szemben egy jól kialakított rézkötés kevésbé igényel karbantartást: a réz nem nyúl, érintkezése tartósabb, a védőszigetelője sem „öregszik” jelentősen.

Ellenőrző lista és lépésről-lépésre útmutató

Felújításkor vagy problémás jelek észlelésekor a következő lépéseket érdemes követni:

1. Anyagazonosítás és dokumentáció. Ellenőrizzük, milyen anyagúak a meglévő vezetékek (megfelelő műszerrel: anyagvizsgáló, kontakt teszter). Készítsünk rajzot vagy jegyezzük fel a hálózat korát, a felhasználói tabló és elosztó kiosztását.
2. Vizuális szemle. Kapcsolódobozokat, elosztócsaládokat nézzünk végig: keresünk égés-, koromnyomot, olvadást, elszíneződést a csatlakozási pontokon. Bármilyen szokatlan szag, pattogó hang vagy vibrálás (pl. villanykörte villogása) jelezhet kontakthibát. Ellenőrizzük, hogy minden csavaros kapocs megfelelően rögzítve van-e – húzzuk meg a fázis és nulla csavarjait a gyártói ajánlás szerinti nyomatékkulccsal! (2,5 mm² vezetékhez pl. kb. 1–1,2 Nm.)
3. Feszültségesés és áramerősség-mérés. Mérjük a hálózat részleges terhelése mellett a feszültséget és megszakító leoldást okozó terhelést. Különösen indokolt nagy főfogyasztók (pl. elektromos tűzhely, légkondi, autótöltő) megléte esetén. Ha pl. egy adott áramkörön rendszeresen 80%-os kihasználtság vagy nagy (<3 V) feszültségesés mérhető, érdemes újrarajzolni az áramkört. Áramfogó műszerrel mérjük ki a terhelési csúcsokat; ha ezek meghaladják a régi vezeték biztonságos névleges értékét, akkor legalább abban a körben cserére lehet szükség.
4. Szigetelés-ellenállás vizsgálat. Mérjük a szigetelési ellenállást (insulation resistance) a generátor és védővezetők között – legalább néhány MΩ, de célszerű 0,5–1 MΩ felett mérni teljes egészében régi hálózaton is. A nagyon alacsony érték rossz szigetelést, nedvességet vagy sérült kábelt jelezhet.
5. Hőképalkotás (termográfia). Ha van rá lehetőségünk hőkamera-bérlés vagy szolgáltatás, keressük meg a túlmelegedő pontokat. Egy egészséges hálózatban normál terhelésnél (háztartási fogyasztók) a vezetékek és kapcsolók maximum ~60–70 °C körüli csúcshőmérsékletet érhetnek el (jéghideg környezetnél). Minden ennél jelentősen melegebb pont gyanús: különösen az elosztó kapcsainál (>80 °C) kialakuló forró foltok haladéktalan beavatkozást igényelnek.
6. Csatlakozók átvizsgálása. Az alumínium esetén alkalmazzunk speciális megoldásokat: Ha réz–alumínium átmenetek vannak, mindig használjunk olyan csatlakozót (pl. ötvözetes bekötőelem, Wago csúszókapocs), amely vegyes fémekre is engedélyezett. A kötőelem belsejébe juttassunk antioxidációs pasztát a kontaktjavításhoz. Minden foglalt dugaszolóaljzatot és kapcsolót húzzunk ki, ellenőrizzük a bekötést és a kapcsgyűrű(k) feszülését (az alumínium hajlamos „elveszteni” a feszítettségét). Ha egy kötődobozban több alumínium huzalt toldtak össze régebben, fontoljuk meg a megjavítás helyett a cserét, mert az utólagos toldás gyenge lehet (ugyanott újabb légköri hatás).
7. Döntés – javítás vagy csere. Ha a vizsgálatok csupán néhány ponti hibát mutatnak (pl. laza kötés egy konnektornál, hiányzó paszta, FI-relé hiánya, egy hibás vezeték rész), akkor elég lehet a javítás/korszerűsítés: zsírozzuk be az érintkezőket, cseréljük az elöregedett csatlakozókat, építsünk be FI- és túlfesz-védelmet, és csak a kritikus szakaszt cseréljük. Ha viszont több áramkörben látunk jelentős hibákat, az egész panel elavult, vagy egyszerre több magas fogyasztó bekerül a lakásba, akkor teljes vezetékcsere mellett döntsünk (a meglévő hálózat elvégzi a fő terhelést, de a teljes lefektetés új kábellel sokkal biztonságosabb lesz).

Nemzeti és EU-s szabványok, előírások

A villamos hálózatok létesítésekor és felújításakor érvényesíteni kell a vonatkozó szabványokat és jogszabályokat. Fontosabbak közül például: MSZ HD 60364 (IEC 60364) szabványsorozat – ennek részei írják elő a villamos hálózattervezés és szerelés alapvető feltételeit (védővezetők, túláramvédelmek, vezetékek méretezése stb.). A MEE Villamos Elosztóhálózat-szabályzat (VET) részletesen szabályozza az elosztóórás csatlakozások feltételeit (pl. lakáshálózat csatlakoztatása a közműhálózatra). A tűzvédelmi műszaki irányelvek (OTÉK, OTSZ) és rendeletek (pl. 28/2011. (IX.6.) BM) felsorolják a villamos berendezések tűzbiztonsági követelményeit – ezek nem engedik meg az anyagok szabványtalan egyesítését, és előírják a védővezetők alkalmazását. Például az MSZ 1600 szabványsorozat szerinti villamos biztonsági felülvizsgáló kézikönyv példaként említ egy ipari motort B-1 osztályú helységben: 0,6 kW-hoz alumíniumból 4×2,5 mm² vezeték nem megfelelő, mert ott legalább 16 mm² alumínium kell. Továbbá robbanásveszélyes „A-3” helyiségben 2,5 mm² alumíniumvezeték soha nem felel meg, mert ilyen zónában 4 mm²-nél kisebb alumínium-vezetőt nem használhatunk. Ezek az előírások tehát árnyalják, hogy hol lehet és mekkora keresztmetszetű alumíniumszakaszt alkalmazni.

A fentieken túl aktuálisan figyelni kell a hálózatelosztó szolgáltatók által kiadott csatlakozási műszaki követelményekre is, különösen teljesítmény-bővítés (óracsere) esetén, ahol már alapfeltétel a mai minimumvédelmek megléte. Egy épületvillamos projektet a helyi villanyszolgáltató és tűzvédelmi hatóság előírásai szerint kell engedélyezni és kivitelezni – ezek a források már nem elsősorban a vezető anyagát, hanem a hálózat biztonsági állapotát vizsgálják (földeletlenség, hibavédelem hiánya, elöregedett vezetékek, stb.). Összefoglalva: magyar jogszabályok között nincs speciális tiltás vagy cserekötelezettség kizárólag az anyag miatt, de minden villamos hálózatnak meg kell felelnie az általános biztonsági és tűzvédelmi előírásoknak.

Tipikus tünetek és diagnosztikai mérések

Az alumínium vezetékes hálózat hibái gyakran a következő tünetekkel jelentkeznek (ezeket komolyan vegyük):

• Melegedő konnektorok vagy kapcsolók, érezhető hő vagy enyhe kipárolgás a fali szerelvényeknél (különösen a terhelt áramkörökben).
• Égő műanyagszag vagy füst a közelben (ilyenkor lehet, hogy az egyik csatlakozási pont olvad ki). Ne próbáljuk újraindítani a megszakítót, húzzuk ki a fő áramot és hívjunk szakembert.
• Sercegő vagy pattogó hang villamos szerelvényeknél (ez gyakran ívjelen, hamar beavatkozást igényel).
• Villogó, szakaszos működésű lámpák vagy készülékek (anyagfáradásból eredő feszültségesés, kontakthiba).
• Stabilan leoldó biztosíték vagy FI-relé egy konkrét áramkörben (ott túlterhelés vagy zárlat miatt helyi melegedés lép fel gyakran).
• Régi, ismeretlen állapotú elosztószekrény – amennyiben a biztosítékok, buszok belseje poros, korrodált, vagy hiányzik a dokumentáció, érdemes teljes felülvizsgálatot kérni.

Mérésekkel és tesztekkel konkrétumok is kimutathatók:

• Folytonosság/ellenállásmérés: Akár ohmmérővel ellenőrizhetjük a fázis-nullák, illetve fázis-föld kapcsolatok ellenállását. Egy jó alumínium huzal esetében 10 méteren 2,5 mm² keresztmetszet mellett kb. 0,35 Ω/km az ellenállás (ez ~0,00875 Ω/10 m). Egy meglazult vagy törött kötés ennél jóval nagyobb ellenállást mutat.
• Szigetelésmérés: Megszakítók kikapcsolása mellett a szigetelési ellenállást mérjük (pl. 1000 V-os műszerrel) fázis–föld viszonyban. Ép hálózaton ≥1 MΩ vagy nagyobb érték javallt; jó szigetelésnél ennél tízszer nagyobb normális. Erősen csökkent érték gyenge szigetelésre, nedvességre utal.
• Árammérés: Ampermérővel mérjük le az adott kör folyamatos terhelését normál használat mellett, illetve nagy teljesítményű készülék indítási áramát. Ha az áram túl közel van a vezetékszakasz névleges áramerősségéhez (mondjuk 80–100%-os kihasználtság), fennáll az állandó túlterhelés veszélye. Ilyenkor új, nagyobb vezetékszakaszt vagy külön biztosítékot célszerű kiépíteni.
• Feszültségesés-mérés: Feszültségteszterrel mérjük a fázis és nulla közötti feszültség-egyenletest megadott hosszúságon terheletlen és terhelt állapotban. Ha 20 m vezetéken 3–5%-nál nagyobb esést tapasztalunk normál terhelésnél, az kritikus jelzés – különösen alumínium esetén, ahol eleve magasabb a R/km.
• Hőképalkotás: A hőkamera a leglátványosabb diagnosztikai eszköz. Segítségével egyszerre azonosíthatók a túlmelegedő kötődobozok, biztosítók, csavarok és vezeték-szakaszok (átmeneti ellenállási hőfok-emelkedés). Ilyenkor 50–60 °C fölötti pontokat keressünk.
• Lámpateszt: Szigetelő gyertya vagy hibaindikátor lámpák behelyezésével feszültségesést detektálhatunk fázis-föld között.

Ha a mérések bármelyike erős szórást, gyorsan változó értékeket mutat (pl. miközben forgatjuk a vezetéket vagy a csatlakozást, a feszültség ugrál), akkor a kötés nem jó. Ilyenkor a jó gyakorlat: meg kell szüntetni a laza, oxidált elemet (ellenőrizni, megtisztítani, ha kell kicserélni). Ha több ponton ismétlődik a hiba, célszerű a kör komplett kiváltása.

Esettanulmányok

• Példa 1 – Réz–Alumínium oxidációs tűz: Egy vidéki családi ház padlásán történő tűzeset leírása megtalálható a Villanyszerelők Lapján. A padláson lévő kötődobozba nem szabványos módon alumínium és réz huzalokat sodortak össze és tekerték szigetelőszalaggal. Az érintkezésnél pár hónap alatt elszaporodott az alumínium-oxid réteg (galvánkorrózió), így az átmeneti ellenállás nőtt. Egy nyugalmi gyulladási szoba (sercegés nélkül) füstössé vált, majd ajtónyitás után hirtelen robbanásszerű lángcsóvával lépett ki. A képen látható kormos falszakasz a kötődoboz körül (2. kép jobb oldala) igazolja, hogy a tűz ott keletkezett. A bontás után kiderült, hogy az alumínium- és rézdrótokat kézzel sodorták (5. kép), ami önmagában véve is „időzített bombaként” viselkedett. Ennek a tragikus esetnek az az üzenete: két különböző vezető öszvekötése csak szakszerű, fémtalanító pasztás átmenettel lehet biztonságos. A történet végkövetkeztetése, hogy közepes mértékű tűzkárok és tragédiák bármikor előfordulhatnak, ha elhanyagoljuk a régi alumíniumszakaszokat.
  3. kép: Égési nyomok egy vegyes réz–alumínium kötésnél. Baloldalt a megolvadt szigetelőanyaggal telített kapocsdoboz látható, jobbra a falon a korrózióból adódó feketés koromfolt (a Villanyszerelők Lapja cikke után).
• Példa 2 – Lebegő jelek esetén részleges javítás: Egy régi panellakásban a lakók azt vették észre, hogy időnként sárgul és „égőtől” szagot árasztanak a konnektorok. A szakember kiderítette, hogy egy kétvezetékes alumínium-ág egy egyedi, nagy teljesítményű sütőt nem bírt. A sütő bekapcsolásakor a régi 2,5 mm² alumíniumágnál pillanatszerű túlterheléses gyulladás nem következett be, de a kapcsoló környékén folyamatos enyhe melegedés jelentkezett. A megoldás ebben az esetben az volt, hogy a kérdéses áramkört külön vezetékről újrarajzolták: bevezették a lakás új elosztójából egy különkört 4 mm² rézvezetékkel a konyhába, külön biztosítóval. Az eredeti alumínium-ágat pedig leválasztották. Így csak az adott hibás ágat érte csere, a többi alu hálózat megmaradt és jól működik. (Ez a fajta megoldás a szakirodalom szerint is sokszor elegendő, ha a hálózat többi része jó állapotú.)
• Példa 3 – Teljes hálózatcsere nagy felújítással: Egy tízéves építésű lakóház panellakásában 40 éve húzott alumínium házhálózatot találtak. A lakás felújítása előtt villanyszerelő ellenőrzést végeztek: több kötésnél meglazult csavart és gyúlékonnyá vált szigetelést észleltek (szereléktapasz-törmelék, koromkövetelmény a dobozokban). A főelosztótábla is elavult, FI-relé nélkül. Mivel a tervezett felújítás komplett gépkocsi-töltőt és új konvektort is magában foglalt, a szakember a teljes vezetékcsere mellett döntött. Az egész hálózatot rézvezetékre cserélték: véséssel kialakították az új csövezést, új biztosítéktáblát építettek be FI- és túlfeszvédőkkel. A beruházás költsége nagynak tűnt (jövedelem-függően 1–2 M Ft körül), de a felújítás végére megszűntek a régi háló problémái, az új eszközök gond nélkül működnek. Ez is mutatja, hogy ha a rendszer kora, állapota és a használat jelentősen változik, a teljes hálózatcserét tartják legbiztonságosabb megoldásnak.

Ajánlott irodalom és eszközök

További olvasnivaló: A témakör részleteiről információt nyújtanak a villamos szakirodalmi kiadványok és szabványok. Például érdemes áttanulmányozni az MSZ HD 60364 (IEC 60364) szabványsorozat vonatkozó részeit (4-41, 5-52), valamint a MEE (Magyar Elektrotechnikai Egyesület) által kiadott Műszaki Szabályzatokat. A Villanyszerelők Lapja és a 1000volt.hu közérthető cikkeiben is találni gyakorlati tanácsokat az alumíniumvezetékezésről. Nemzetközi összehasonlításként a U.S. CPSC „Repairing Aluminum Wiring” c. kiadványa nyújt útmutatást (angolul), bár magyar környezetre igazítva kell értelmezni. A további tanulmányozáshoz ajánlott az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) és kapcsolódó TvMI-k (tűzvédelmi műszaki irányelvek) releváns részeit is átnézni, továbbá konzultálni a lakóhelyi áramellátó és tűzvédelmi hatóság előírásaival.

Szükséges eszközök: A vizsgálatokhoz és javításokhoz hasznosak az alábbi szerszámok és műszerek:

• Multiméterek (feszültségmérő, ellenállásmérő, hurokellenállás-méréshez) és szigetelésvizsgáló (megger).
• Áramfogó (klampszonda) a folyamatos áram és áram-csúcsok leméréséhez.
• Hőkamerás mérőrendszer vagy infravörös hőképalkotó a csatlakozások termográfiás ellenőrzéséhez.
• Csavarhúzó-készlet nyomatékkulccsal (réz 2,5 mm²-hez pl. ~1,2 Nm, alumíniumhoz műszerész javaslatra magasabb).
• Kontaktpaszta (oxidréteg-megkötő zsír) és speciális Al–Cu csatlakozók, kiváltképpen vegyes fémrendszer átmenetéhez (például 3M, Hellermann vagy Wago márkájú sorkapcsok vegyes fémekhez).
• Réz érvéghüvelyek és présszerszám, ha alumíniumot rézre kell toldani – a forrasztás nem alkalmazható alumínium esetén.
• Termékeket és szerelvényeket tartalmazó katalógusok és műszaki adatlapok (pl. vezetékkatalógusok: keresztmetszet, terhelhetőség táblázatok, torx/imbus nyomaték adatok).
• Lakásvizsgáló teszterek (érintésvédelmi mérő, hibaáram-mérő) a hálózat átfogó értékeléséhez.

Mindezekkel az eszközökkel és az előbbiekben bemutatott eljárásokkal a felújító kellő alapossággal tudja értékelni a meglévő hálózat állapotát, és felelősségteljes döntést hozni: mikor elég a hibás rész javítása, és mikor indokolt a teljes rendszer rézkábelezésre cserélése.