Az automata öntözőrendszer azok közé a kerti beruházások közé tartozik, amelyeknél a „megéri-e?” kérdésre nem lehet egyszerűen a vízszámla alapján válaszolni. Egy megfelelően megtervezett rendszer valóban képes csökkenteni a fölösleges vízfelhasználást, egyenletesebbé tenni az öntözést, és gyakorlatilag megszüntetni a napi locsolással járó munkát. Rossz tervezéssel és hibás programozással viszont egy automata rendszer akár több vizet is elhasználhat, mint a gondos kézi öntözés.
Éppen ezért az automatizálás önmagában még nem jelent víztakarékosságot. A Colorado State University Extension szakmai útmutatója szerint a hatékony öntözéshez egyszerre szükséges jó rendszertervezés, megfelelő üzemeltetés és rendszeres karbantartás. Egy rosszul kiosztott szórófejhálózatot tehát hiába kapcsolgat egy több százezer forintos okosvezérlő: a száraz foltok és a túlöntözött területek ugyanúgy megmaradhatnak.
Segítünk megtalálni számodra a legjobb kivitelezőket!
Töltsd ki az űrlapot, és 24 órán belül visszahívunk – kötelezettség és rejtett költségek nélkül.
A kérdést ezért három részre érdemes bontani: mennyibe kerül a rendszer, mennyi vizet tud ténylegesen megtakarítani, és milyen költséggel, illetve munkával jár az üzemeltetése.
Mit vásárolunk valójában az automata rendszerrel?
Egy családi ház öntözőrendszere nem egyszerűen földbe ásott csövekből és néhány szórófejből áll. A jól működő rendszer mögött hidraulikai méretezés, öntözési zónák kialakítása, megfelelő vezérlés és az egyes növényfelületek eltérő vízigényének figyelembevétele áll.
Más öntözést kíván például egy napos gyepfelület, egy árnyékos pázsitrész, egy évelőágyás és egy sövénysáv. Ha ezeket ugyanarra a körre kötjük, az egyik terület könnyen túl sok, a másik túl kevés vizet kap. A Colorado State University ezért külön is hangsúlyozza, hogy a vezérlésnél az egyes zónák futási idejét az adott növényzet igényéhez kell igazítani. Ebből következik, hogy a zónák számát nem érdemes pusztán azért csökkenteni, hogy olcsóbb legyen a kivitelezés.
Gyepfelületen jellemzően süllyesztett szórófejek vagy rotoros fejek dolgoznak, míg cserjék, sövények, magaságyások és más növényágyások esetében sokszor célszerűbb a csepegtető öntözés. Ez utóbbinál a víz közvetlenül a növények gyökérzónájába kerül, miközben nem kell a teljes köztes talajfelszínt nedvesíteni.
A rendszerhez mindehhez vezérlő, mágnesszelepek, szelepdobozok, csőhálózat, idomok, szórófejek vagy csepegtetőcsövek, szükség szerint szűrő, nyomásszabályozás, szivattyú, esőérzékelő vagy talajnedvesség-érzékelő is társulhat. Kútról vagy esővíztartályról történő üzemeltetésnél a vízellátó gépészet további költséget jelenthet.
Mennyibe kerül egy automata öntözőrendszer 2026-ban?
Az egyik leggyakoribb hiba már az ajánlatkérésnél megtörténik: a tulajdonos azt kérdezi, hogy „mennyi egy öntözőrendszer négyzetmétere?”. Az ár azonban gyakran sokkal inkább függ a kert tagoltságától, a szükséges zónák számától és a rendelkezésre álló vízhozamtól, mint magától az öntözött alapterülettől.
A 2026-os magyar piaci árakról jó támpontot ad a JóSzaki árösszesítése, amely nettó 68–83 ezer forintos telepítési munkadíjat jelez öntözési körönként, az anyagköltségen felül. Ez nem tekinthető országos tarifának, de jól mutatja, miért lehet jelentős különbség egy három- és egy nyolczónás rendszer ára között.
Más 2026-os magyar piaci becslések komplett rendszereknél néhány százezer forintos induló összegtől akár egymillió forint feletti beruházásig terjedő sávot közölnek. Ezeket az összegeket érdemes nagyságrendi tájékoztatásként kezelni, mert egy egyszerű, sík, 250–300 négyzetméteres gyep és egy ugyanekkora, de teraszokkal, ágyásokkal, sövényekkel és szintkülönbségekkel tagolt kert között jelentős műszaki különbség lehet.
Új kert építésekor általában gazdaságosabb a rendszert eleve a kertépítéssel összehangolva kialakítani. Meglévő díszkertben a burkolatok, támfalak és már kialakult növényállomány miatt a nyomvonalak megépítése lényegesen körülményesebb lehet.
Építészeknek és kerttervezőknek ezért már a külső burkolatok megépítése előtt érdemes gondolniuk az öntözésre. Egy később szükségessé váló csőátvezetés miatt rendkívül kellemetlen egy frissen elkészült térkőburkolatot vagy kocsibeállót megbontani. Néhány előre kialakított védőcső a járdák és burkolatok alatt ehhez képest minimális tétel.
Mennyi vizet fogyaszt valójában a kert?
Az öntözés vízigénye könnyen alábecsülhető. Egy milliméter víz egy négyzetméteren egy liter vízmennyiségnek felel meg. Ez azt jelenti, hogy például 300 négyzetméter gyepre 20 milliméter vízpótlás már 6000 liter, vagyis 6 köbméter vizet jelent.
A növények tényleges vízigényét természetesen nem lehet egyetlen állandó számmal meghatározni. A talajtípus, a növényzet, a hőmérséklet, a szél, az árnyékolás és az előző napok csapadéka mind számít. A University of Minnesota Extension például heti körülbelül 0,25–1 inch vízmennyiséget említ gyep esetében, a csapadék levonása mellett. Ez amerikai éghajlati útmutató, ezért nem magyar öntözési előírásként kell értelmezni; arra viszont jól rámutat, hogy ugyanannak a gyepnek sem állandó egész szezonban a vízigénye.
A homokos talaj gyorsan elveszíti a vizet, ezért kisebb mennyiségű, de gyakoribb öntözést igényelhet. Kötöttebb talajon éppen az lehet a probléma, hogy a szórófej gyorsabban adagolja a vizet, mint ahogyan az beszivárog. Ilyenkor jelennek meg a tócsák és a lefolyó víz.
Erre használható az úgynevezett „cycle and soak”, vagyis szakaszos öntözés. Ahelyett, hogy egy zóna például egyszerre hosszú ideig működne, a vezérlés több rövidebb ciklusban adagolja ugyanazt a vízmennyiséget, közöttük beszivárgási időt hagyva. A Colorado State University ezt különösen lejtős, tömörödött és agyagos talajokon ajánlja. Gyakorlatban ez az okosvezérlők egyik valóban hasznos funkciója.
Az automata öntözőrendszer valóban kevesebb vizet fogyaszt?
Nem feltétlenül.
Ez talán az egész témakör legfontosabb megállapítása. A kézi öntözés nem szükségszerűen pazarló, és az automata rendszer nem szükségszerűen takarékos. A Colorado State University szakmai összefoglalója még arra is rámutat, hogy megfelelő használat mellett a kézzel elhelyezett kerti szórófejek ugyanolyan vagy akár jobb hatékonyságot is elérhetnek, mint egy rosszul üzemeltetett beépített rendszer. A különbséget elsősorban a tervezés és a szabályozás minősége adja.
Különösen fontos a szórófejek megfelelő átfedése. A száraz foltok egyik tipikus oka ugyanis nem az elégtelen összes vízmennyiség, hanem az egyenetlen lefedettség. Ilyenkor a tulajdonos általában hosszabbra állítja az egész zóna öntözési idejét, hogy a száraz sarok is kizöldüljön. A sarok talán valóban kap elegendő vizet, miközben a gyep többi részét már túlöntözzük.
A megfelelően megtervezett fej-elhelyezéssel jelentős különbség érhető el. A Colorado State University szerint a jobb eloszlást biztosító rendszertervezés 25–50 százalékkal is csökkentheti a vízhasználatot olyan rendszerekhez képest, ahol az egyenetlen lefedettséget túlöntözéssel próbálják kompenzálni. Ez azonban nem általánosan garantálható megtakarítási százalék, hanem a rosszul és jól működő rendszerek közötti lehetséges különbséget mutatja.
Ezért gyanús minden olyan ajánlat, amely általánosságban azt ígéri, hogy „az automata öntözőrendszer 30, 40 vagy 50 százalék vizet takarít meg”. Az eredmény attól függ, mihez hasonlítjuk.
Mikor hasznos igazán az okosvezérlés?
A legegyszerűbb vezérlő gyakorlatilag egy programozható időkapcsoló. Kedden és pénteken hajnali ötkor elindítja az adott zónát, függetlenül attól, hogy az előző napon esett-e 30 milliméter csapadék.
Egy időjárás-alapú vagy talajnedvesség-adatokkal dolgozó vezérlő ennél lényegesen többre képes. Az amerikai EPA WaterSense programjában az ilyen vezérlők külön minősítési kategóriát kaptak, és a szervezet szerint egy megfelelően működő WaterSense vezérlőre történő váltás jelentős éves vízmegtakarítást hozhat egy hagyományos időkapcsolós rendszerhez képest. Fontos azonban, hogy ez az összehasonlítás nem kézi locsolás és automata öntözés között készült, hanem hagyományos és intelligensebb automata vezérlés között.
Egy magyar családi kertben ezért gyakran nem az alkalmazásból vezérelhető telefonos funkció a legfontosabb extrafelszerelés, hanem az, hogy a vezérlés figyelembe tudja venni a csapadékot, a szezonális vízigényt vagy a talaj nedvességét.
A University of Minnesota Extension is esőérzékelő, talajnedvesség-érzékelő vagy intelligens vezérlő alkalmazását javasolja az automata rendszerek túlöntözésének csökkentésére. Az intelligens vezérlés tehát nem elsősorban kényelmi „kütyü”, hanem megfelelő használat esetén a vízgazdálkodás egyik eszköze.
Hajnalban érdemes öntözni, nem délben
Automata rendszerrel könnyű olyan időpontban öntözni, amikor kézzel kevesen állnának ki slaggal a kertbe. Ennek komoly gyakorlati előnye van.
A University of Minnesota 4 és 8 óra közötti reggeli öntözést javasol a párolgási és szélelhordási veszteségek mérséklésére. Magyar körülmények között sem érdemes mereven ragaszkodni ehhez a konkrét idősávhoz, de az alapelv jól használható: a hajnali, kora reggeli időszak általában kedvezőbb, mint a forró, szeles délután.
A jó vezérlő másik előnye, hogy hosszú egyidejű locsolás helyett egymás után tudja működtetni a zónákat. Így a rendszer kisebb rendelkezésre álló vízhozam mellett is nagyobb kertet képes ellátni.
Ivóvízről, kútról vagy esővízről?
A megtérülés szempontjából a vízforrás legalább olyan fontos, mint maga az öntözőrendszer.
Vezetékes ivóvíznél nemcsak a vízmennyiséget kell figyelembe venni, hanem azt is, fizetünk-e utána csatornadíjat. A Fővárosi Vízművek jelenlegi tájékoztatása szerint locsolási mellékvízmérő használatával az azon mért öntözővíz után nem kell megfizetni a szennyvízelvezetési vagy szennyvízszállítási díjat. Alternatívaként bizonyos feltételekkel 10 százalékos locsolási kedvezmény is létezik, de a két lehetőség egyidejűleg nem alkalmazható.
Ez jelentősen módosíthatja egy nagy vízigényű kert éves költségét. Ugyanakkor a feltételek szolgáltatónként és területenként eltérhetnek, ezért a helyi víziközmű-szolgáltató szabályait mindig külön ellenőrizni kell.
A Fővárosi Vízművek 2026-os tájékoztatása szerint a lakossági víz- és csatornadíjak területükön továbbra is a korábbi szabályozás szerint működnek. Emiatt egy drága automata rendszer megtérülését általában nem érdemes kizárólag a vezetékes vízen elérhető forintmegtakarításból számítani.
Kútnál vagy esővízgyűjtő tartálynál más a képlet. Maga a víz ugyan nem köbméterenként számlázott ivóvíz, de a szivattyú energiafogyasztása, karbantartása, a szűrés és az esetleges tároló, illetve gépészet beruházása költséget jelent. Esővíznél ráadásul a tároló méretezése határozza meg, mennyi víz áll ténylegesen rendelkezésre egy hosszabb száraz időszak alatt.
Megtérül-e a beruházás pusztán a vízmegtakarításból?
Egy átlagos családi háznál sok esetben nem ez a legerősebb érv mellette.
Ha egy több százezer forintos rendszer évente néhány vagy néhány tíz köbméter fölösleges víz felhasználását szünteti meg, a beruházás pusztán a vízdíjból számított megtérülése hosszú lehet. Az okosvezérlő megtérülése ennél kedvezőbb lehet, ha már létezik kiépített rendszer, és csak a régi időkapcsolós vezérlést kell korszerűsíteni.
A valódi gazdasági előny inkább összetettebb. Kevesebb emberi időt igényel az öntözés, nyaralás alatt sem marad víz nélkül a kert, egyenletesebb lehet a növényállomány fejlődése, és egy jól szabályozott rendszer csökkentheti a túlöntözésből eredő veszteséget.
Különösen nagy az előny nagy gyepfelület, frissen telepített kert, intenzív növényállomány vagy rendszeresen üresen álló nyaraló esetében. Egy 30–50 négyzetméteres, főként szárazságtűrő növényekből álló kertnél viszont az automatikus föld alatti rendszer gyakran indokolatlan beruházás; egy egyszerű csepegtetővezeték időkapcsolóval sokkal ésszerűbb megoldás lehet.
A karbantartásról gyakran megfeledkeznek
A föld alatti rendszer nem karbantartásmentes.
Tavasszal ellenőrizni kell a szelepeket, a szórófejek működését, a szórásképet és a vezérlő beállításait. A szezon során előfordulhat eltömődött fúvóka, fűvel benőtt szórófej, elállítódott rotor, megsérült csepegtetővezeték vagy szivárgó kötés. A növényzet ráadásul folyamatosan változik: egy három éve még megfelelő szórófejet idővel teljesen eltakarhat egy megnőtt cserje.
A rendszeres ellenőrzés azért is fontos, mert a hibás öntözés sokáig észrevétlen maradhat. Egy éjszaka működő rendszer csőtörése például könnyen csak a vízszámlából vagy egy feltűnően nedves gyeprészből derül ki.
A Colorado State University a rendszeres karbantartást a hatékony öntözés egyik alapfeltételének nevezi. Különösen hasznos lehet időnként egyszerű „pohártesztet” végezni: több azonos edényt elhelyezve a gyepen néhány perc öntözés után jól látható, mennyire egyenletes a tényleges vízkijuttatás.
Magyarországon a téliesítés nem opcionális részlet
A fagyveszély miatt az ősz az automata öntözőrendszer egyik legfontosabb karbantartási időszaka.
A föld alatt maradó víz megfagyva károsíthat bizonyos szerelvényeket, szelepeket és más érzékeny elemeket, ezért sok rendszert kompresszoros kifúvatással téliesítenek. Tavasszal ezt fokozatos üzembe helyezés követi, amikor célszerű minden zónát külön átvizsgálni.
A 2026-os JóSzaki árösszesítésben egy legfeljebb négyszónás rendszer téliesítése vagy tavaszi üzembe helyezése nettó körülbelül 12–15 ezer, hatszónás rendszeré 15–18 ezer forintos tartományban szerepel. Ehhez javítás, alkatrészcsere és kiszállás is társulhat, ezért professzionális szervizeléssel egy rendszer éves fenntartása könnyen több tízezer forintos tétel.
Aki rendelkezik megfelelő szaktudással és eszközzel, bizonyos karbantartási munkákat saját maga is elvégezhet. A kompresszoros téliesítésnél azonban a túl nagy nyomás ugyanúgy problémát okozhat, mint az elégtelen víztelenítés, ezért ezt nem érdemes találomra elvégezni.
Mikor érdemes házilag építeni?
Egy egyszerű rendszer összeállítása nem elérhetetlen feladat egy tapasztalt hobbi barkácsoló számára. A nehézség azonban nem elsősorban a csövek összeragasztásában vagy a szórófejek becsavarásában van, hanem a tervezésben.
Még a vásárlás előtt meg kell mérni a rendelkezésre álló vízhozamot és az üzemi nyomást. Ezekből derül ki, hány szórófej működhet egyszerre. Ha túl sok fejet teszünk egy zónára, a rendszer működés közben összeomló nyomása miatt a fejek nem érik el a tervezett szórási sugarat.
Hasonlóan fontos a megfelelő átfedés. A Colorado State University a gyakorlatban úgynevezett „head-to-head” lefedést javasol, vagyis egy szórófej vízsugarának nagyjából el kell érnie a következő fejet. A ritkábban kiosztott szórófejekkel látszólag pénzt lehet megtakarítani, de ennek eredménye gyakran foltos gyep és magasabb vízfogyasztás lesz.
Egyszerű téglalap alakú gyepnél ezért reális lehet a saját kivitelezés. Több szinttel, sok keskeny gyepsávval, különböző növényágyásokkal, kúttal vagy esővíztartállyal kombinált rendszer esetében már kifizetődő lehet legalább a tervezést szakemberre bízni.
Felújításnál és kertépítésnél mikor kell gondolni rá?
Az öntözőrendszert ideális esetben nem a kész kert utolsó kiegészítőjeként kell kezelni.
A kerttervezés során már ismert a gyep, az ágyások, a fák, a sövények és a burkolatok helye. Ekkor lehet logikusan kialakítani a zónákat és meghatározni, hol szükséges csőátvezetés. Az épületgépészeti és elektromos tervezésnél pedig biztosítható a vezérlő megfelelő helye és az esetleg szükséges elektromos csatlakozás.
Különösen fontos az előkészítés medence, kerti konyha, támfal, nagyméretű terasz vagy térkövezett gépkocsibeálló környezetében. Az utólagos keresztezés bontást vagy nehezen kivitelezhető átfúrást igényelhet.
Ha a kert később épül ki, már a ház körüli munkák alatt érdemes védőcsöveket hagyni a kritikus pontokon. Ez tipikusan olyan kis előrelátás, amely néhány évvel később aránytalanul sok bontási költséget takaríthat meg.
Mikor éri meg, és mikor nem?
Az automata öntözőrendszer általában akkor jó beruházás, ha közepes vagy nagy öntözendő kertünk van, fontos az egyenletes gyep és növényállomány, rendszeresen távol vagyunk otthon, illetve nem szeretnénk minden nyári estén a slaggal foglalkozni. Újonnan épülő vagy teljesen átalakított kertben különösen logikus döntés lehet, mert a csővezetékek minimális többletbontással elhelyezhetők.
Kis, szárazságtűrő kertben, kevés gyep mellett sokszor nincs szükség komplett föld alatti rendszerre. Ilyen helyen egyszerű csepegtetőrendszer és egy jó minőségű automatikus vezérlés lényegesen kisebb beruházással megoldhatja az öntözést.
A beruházást akkor sem célszerű elsősorban „vízszámla-megtakarításként” kezelni, ha vezetékes vízről működik. Sok családi kertben a rendszer legnagyobb értéke nem a gyors pénzügyi megtérülés, hanem az időmegtakarítás, az üzembiztonság és a pontosabban adagolható víz.
A legfontosabb kérdés tehát nem az, hogy automata vagy kézi
Sokkal inkább az, hogy mennyire jól tervezték meg az öntözést.
Egy jó automata rendszer annyi vizet juttat ki, amennyire az adott növényzónának valóban szüksége van, figyelembe veszi a csapadékot és az évszakot, megfelelően egyenletes a szórásképe, nem öntözi fölöslegesen a járdát és a homlokzatot, és időben észrevehetők rajta a hibák.
Egy rosszul megépített rendszer ezzel szemben csak automatizálja a pazarlást.
Összességében tehát az automata öntözőrendszer legtöbbször nem klasszikus, gyorsan megtérülő pénzügyi beruházás. Nagyobb vagy intenzíven fenntartott kertben azonban kényelmi, kertészeti és vízgazdálkodási szempontból nagyon is indokolt lehet. A beruházás értékét pedig sokkal inkább a megfelelő tervezés, zónakiosztás és vezérlés határozza meg, mint az, hogy hány alkalmazással vezérelhető „okos” funkció szerepel a vezérlő dobozán.
Segítünk megtalálni számodra a legjobb kivitelezőket!
Töltsd ki az űrlapot, és 24 órán belül visszahívunk – kötelezettség és rejtett költségek nélkül.
Öntözőrendszernél én mindig a rendelkezésre álló vízmennyiség mérésével kezdenék, nem a szórófejek kiválasztásával. A nyomás önmagában kevés adat, mert ugyanilyen fontos, hogy üzemi állapotban percenként hány liter víz áll rendelkezésre. Gyakori hiba, hogy valaki katalógusból összead hat-nyolc szórófejet egy körre, majd a valóságban egyik sem éri el a tervezett sugarat. Ilyenkor száraz foltok jelennek meg, a tulajdonos pedig hosszabb öntözési idővel próbál kompenzálni. Ettől csak a vízfogyasztás nő, az egyenletesség nem feltétlenül javul. A dinamikus nyomást a tervezett vízhozam mellett lenne érdemes mérni. Fúrt kútnál ehhez még a szivattyú jelleggörbéje és a vízoszlop változása is hozzátartozik. Hálózati víznél pedig napszakonként is lehet érzékelhető eltérés. Egy jól zónázott rendszer sokszor kevesebb fejjel és hosszabb, célzottabb öntözéssel működik jobban.
Pontosan, és a legtöbb házi mérésnél ott csúszik el a dolog, hogy statikus nyomást olvasnak le zárt rendszer mellett. Az, hogy a manométer ilyenkor 4 bar körüli értéket mutat, még semmit nem mond arról, mi marad belőle 30-40 liter perces átfolyás mellett. Én egy egyszerű golyóscsapos mérőágat használok átfolyásmérővel és manométerrel, így egyszerre látom a vízhozamot és az üzemi nyomást. Rotoros fejeknél különösen nagy különbséget tud okozni néhány tized bar eltérés. A fúvókaméreteket sem érdemes automatikusan egyformára választani, mert a negyed-, fél- és teljes körös fejek csapadékkijuttatását össze kell hangolni. Spray fúvókáknál ugyanez igaz. Egy rosszul összeállított zónában könnyen kétszer annyi vizet kap az egyik rész, mint a másik. Ezt sokszor csak akkor veszik észre, amikor az egyik oldalon gombásodik a gyep, a másikon pedig kiszárad. A jó hidraulikai méretezés szerintem az automata öntözés legfontosabb része.
Nálunk az intelligens vezérlő hozta a legnagyobb vízmegtakarítást, nem maga az automata rendszer. A korábbi programozó egyszerűen minden második hajnalban elindította a köröket, függetlenül attól, hogy előző este esett-e. Tavaly cseréltük időjárásadatot is figyelő vezérlésre, és sokkal ritkábban öntöz feleslegesen. Ettől függetlenül a talajnedvességet időnként ásóval is ellenőrzöm, mert az alkalmazás nem látja, mi történik a gyökérzónában. A napi néhány perces locsolást teljesen elhagytuk. Inkább ritkábban kap mélyebb öntözést a gyep, így a gyökérzet is lejjebb húzódott. Az árnyékos és a teljesen napos kertszakasz külön programot kapott. Szerintem automatizálni csak jól kialakított öntözési stratégiát érdemes, rosszat nem.
Sok rendszernél szerintem a különböző öntözési módok egy zónára kötése okozza a problémát. Csepegtetőcsövet, spray fejeket és rotorokat nem szerencsés ugyanazzal a működési idővel kezelni, mert teljesen eltérő a kijuttatásuk. Nálunk eredetileg a sövény csepegtetése ugyanarra a mágnesszelepre került, mint két kisebb gyepes spray zóna. A sövényhez hosszabb működési idő kellett volna, a gyep viszont addigra már tocsogott. Külön választás után azonnal megszűnt a probléma. A csepegtetésnél nyomáscsökkentőt és megfelelő szűrést is beépítettünk. A szűrő különösen kútvíznél fontos, mert az apró szennyeződés gyorsan eltömítheti a kijuttató elemeket. A növényágyásoknak ráadásul teljesen más vízigényük van, mint a gyepnek. Érdemes zónát nem pusztán földrajzi hely, hanem növénytípus, benapozottság és kijuttatási mód alapján tervezni. Így a vezérlőből sokkal pontosabban szabályozható a rendszer. Elsőre több mágnesszelepet és csövet jelenthet, de hosszú távon szerintem megtérül. A víztakarékosság nagy része már a csőhálózat rajzán eldől.
Teljesen egyetértek a szétválasztással, különösen csepegtetés és szórófejes kör esetén. A csepegtető zónánál a szűrés mellett a gyártó által előírt üzemi nyomást is tartani kell. Túl nagy nyomásnál nemcsak a csatlakozások terhelődnek, hanem a kijuttatás egyenletessége is romolhat. Én a csepegtető köröket ezért mindig külön nyomásszabályozással építem meg. Hosszú csőszakasznál pedig a megengedett körhosszra és a nyomásveszteségre is figyelni kell.
A karbantartási költségekhez én hozzávenném az őszi víztelenítést is, főleg olyan rendszernél, ahol a csövezésben sok mélypont marad. Kompresszoros kifúvatásnál viszont nem szabad ész nélkül nagy nyomást ráengedni a rendszerre. A levegőt megfelelő nyomáson és körönként érdemes használni, különben a szórófejeket és szelepeket is meg lehet terhelni. Tavasszal az első indításkor mindig végigjárom a fejeket, mert talajsüllyedés vagy fűbenövés miatt változhat a szóráskép. A fúvókákat is ilyenkor tisztítom. Évente legalább egyszer érdemes ellenőrizni, hogy egymást még megfelelően elérik-e a szórófejek. Egy elállítódott fej hónapok alatt látványos száraz foltot tud kialakítani. Az automata rendszer tehát valóban kényelmes, de teljesen karbantartásmentesnek semmiképpen nem nevezném.