Első pillantásra egyszerűnek tűnik a válasz: mivel a felülvilágító közvetlenebbül „látja” az égboltot, biztosan több fényt enged be, mint egy ferde tetősíkba épített ablak. A valóság azonban ennél összetettebb. Egy jól elhelyezett tetőablak több használható természetes fényt adhat, mint egy nagyobb, de mély és keskeny fényaknával kialakított felülvilágító. Ugyanígy egy központi helyre telepített lapostetős felülvilágító sokkal egyenletesebben világíthat be egy mély alaprajzú helyiséget, mint több, rossz helyre került tetőablak.
A rövid szakmai válasz tehát az, hogy azonos nettó üvegfelület, azonos üvegezés és akadálytalan égbolti kitettség mellett a közel vízszintes felülvilágító általában több szórt égboltfényt képes begyűjteni. A helyiségbe ténylegesen eljutó fény mennyiségét azonban legalább ugyanennyire meghatározza a tető hajlásszöge, a tájolás, az üveg fényáteresztése, a tokszerkezet, a fényakna mélysége, a belső felületek színe és az árnyékolás.
Segítünk megtalálni számodra a legjobb kivitelezőket!
Töltsd ki az űrlapot, és 24 órán belül visszahívunk – kötelezettség és rejtett költségek nélkül.
Mit nevezünk tetőablaknak, és mit felülvilágítónak?
A hétköznapi szóhasználatban a két elnevezés gyakran összemosódik, ezért érdemes először tisztázni a különbséget.
Tetőablak alatt általában a magastető síkjába épített, jellemzően nyitható nyílászárót értjük. Ilyen kerül a legtöbb beépített tetőtérbe. A helyiségből rendszerint közvetlenül elérhető, kilátást és természetes szellőztetési lehetőséget is ad. Ha a tetősík egyben a belső mennyezet síkja, nincs szükség hosszú fényaknára, ezért az üvegen átjutó fény viszonylag kis veszteséggel érkezhet a helyiségbe.
Felülvilágítón ebben a cikkben elsősorban a lapos vagy kis hajlású tetőn kialakított, fix vagy nyitható üvegezett szerkezetet értjük. Lehet síküveges, kupolás, többmezős vagy felülvilágító lámpás. Gyakran egy födémáttörésen és bélelt fényaknán keresztül világítja meg az alatta lévő helyiséget.
A fénycsatorna vagy csőfelülvilágító külön kategória. Kis tetőnyílással, fényvisszaverő csővel és mennyezeti diffúzorral vezeti le a fényt. Keskeny közlekedők, gardróbok vagy fürdőszobák esetében jó megoldás lehet, de borult időben egy nagy felületű hagyományos felülvilágítónál lényegesen kevesebb fényt továbbíthat. A fénycsatornánál az egyenes, jó fényvisszaverő képességű cső adja a legjobb eredményt; minden iránytörés és hosszabbítás csökkenti a hasznos fényt.
Miért hatékony a felülről érkező fény?
Borult égbolt esetén az égboltozat nem minden irányban egyformán világos. Az égbolt felső, zenithez közeli része lényegesen világosabb lehet, mint a horizont környezete. Egy ausztrál kormányzati építészeti útmutató szerint akadálytalan, borult égboltnál a közvetlenül felülről érkező fény mennyisége megközelítőleg háromszorosa lehet a horizont irányából érkezőnek. Ez magyarázza, hogy a tetőn keresztüli bevilágítás viszonylag kis üvegfelülettel is látványosan világossá teheti a helyiséget.
A bejutó fényt leegyszerűsítve a következő tényezők szorzataként lehet elképzelni:
Hasznos természetes fény ≈ nettó üvegfelület × látható fényáteresztés × égbolti kitettség × a fényakna hatásfoka × belső fényeloszlás.
Ez nem szabványos méretezési képlet, hanem gyakorlati gondolkodási modell. Jól mutatja, miért félrevezető kizárólag a termék külső méretét összehasonlítani. Egy 100 × 100 centiméteres felülvilágító nettó üvegfelülete a keretek és takarások miatt kisebb lehet egy négyzetméternél, a sötét vagy mély fényakna pedig tovább csökkentheti a helyiségbe jutó fényt.
Melyik ad több fényt?
| Kiinduló helyzet | Várhatóan kedvezőbb megoldás |
|---|---|
| Azonos üvegfelület, akadálytalan égbolt, rövid fényút | A közel vízszintes felülvilágító rendszerint több szórt égboltfényt gyűjt be. |
| Beépített tetőtér, a belső burkolat közvetlenül követi a tetősíkot | A tetőablak gyakran hatékonyabb, mert nincs hosszú fényakna. |
| Mély alaprajzú földszinti bővítés | A helyiség belső részén elhelyezett felülvilágító jobb fényeloszlást adhat. |
| Kilátásra és természetes szellőztetésre is szükség van | A nyitható tetőablak általában praktikusabb. |
| Előszoba, gardrób vagy kis fürdőszoba felett kevés a tetőfelület | Fénycsatorna is elegendő lehet, de borult időre méretezni kell. |
| Munkapultot vagy íróasztalt kell megvilágítani | A pontos hely és az árnyékolhatóság fontosabb, mint a terméktípus neve. |
A felülvilágító előnye leginkább ott érvényesül, ahol az üveg közvetlenül a megvilágítandó terület fölé helyezhető. A fény ekkor nem csak a helyiség széle felől érkezik, hanem a bútoroktól és válaszfalaktól kevésbé akadályozva jut el a munkasíkra.
Egy tetőablak fénye jellemzően irányítottabb. Az ablak alatt magas megvilágítás alakulhat ki, miközben a tetősíktól távolabb gyorsabban csökkenhet a fényerő. Több, megfelelően elosztott kisebb ablak ezért gyakran egyenletesebb eredményt ad, mint egyetlen nagy nyílás.
A kutatások szerint a felülvilágításnál sem elegendő pusztán növelni az üvegfelületet. A méret, a kiosztás, az üveg tulajdonságai és az árnyékoló elemek együtt határozzák meg, hogy megfelelő megvilágítást vagy kellemetlenül erős napfoltokat kapunk-e. Egy lapos felülvilágítókat vizsgáló kutatásban az üvegezés, a nyílásméret és az árnyékoló bordák együttes optimalizálása jelentősen csökkentette a túlzott éves napfényterhelést, miközben elfogadható nappali megvilágítást és egyenletesebb fényeloszlást tartott fenn.
Nem az a kérdés, hogy világos-e, hanem hogy hol és mennyi ideig
Egy látványosan világos mennyezeti felület még nem jelenti azt, hogy az íróasztalon, a konyhapulton vagy a szoba távolabbi sarkában is elegendő fény van. A korszerű nappalifény-tervezés ezért nem csupán ablak–alapterület aránnyal dolgozik.
Az EN 17037 európai szabvány négy fontos témát vizsgál: a nappali megvilágítás rendelkezésre állását, a közvetlen napfényhez való hozzáférést, a kilátást és a káprázás elleni védelmet. A szabvány minimumszintjének egyik meghatározó ellenőrzése szerint a természetes megvilágításnak az éves nappali órák több mint felében legalább 300 luxot kell biztosítania a vizsgált tér 50 százalékán, illetve legalább 100 luxot a tér 95 százalékán. Ezeket az értékeket számítással, az adott helyszín éghajlati adatait figyelembe véve kell ellenőrizni.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy komolyabb felújításnál vagy új épületnél nem elég azt mondani: „a nyílászáró felülete megfelel az előírásnak”. A megvilágítás térbeli eloszlását és az év különböző időszakaiban várható állapotot is érdemes modellezni.
Mit ír elő a magyar szabályozás?
A 2026-ban hatályos TÉKA szerint a huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségeknek főszabály szerint közvetlen természetes megvilágítást kell kapniuk. Az egyéb huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségekben a bevilágító felület és a hasznos alapterület előírt aránya legalább 1:8, míg felülről történő bevilágításnál legalább 1:10.
Egy 20 négyzetméteres helyiségnél az 1:10 arány elvi szinten legalább 2 négyzetméter bevilágító felületet jelent. Ez azonban jogszabályi minimum, nem pedig garantált komfortszint. A geometriai arány önmagában nem veszi figyelembe például a sötétített üveget, a vastag tokszerkezetet, a környező épületek árnyékát vagy a mély fényaknát.
Fontos az is, hogy a jogszabály a bevilágítás módjáról beszél, nem kereskedelmi terméknevekről. Egy magastetőbe épített tetőablak is adhat felülről történő bevilágítást. Hogy az adott tervnél melyik előírás alkalmazandó, azt az építésznek a konkrét geometria és rendeltetés alapján kell megítélnie.
A fényakna könnyen felemésztheti a felülvilágító előnyét
Lapostetős földszinti bővítéseknél gyakori, hogy a tető külső síkja és a belső álmennyezet között jelentős távolság van. Ilyenkor a felülvilágító alatt fényaknát kell kialakítani.
A mély, keskeny és függőleges oldalú akna csak egy szűk égboltrészletet mutat a helyiség felé. A fény egy része elnyelődik az oldalfalakon, más része többször visszaverődik, mielőtt leérne. Különösen kedvezőtlen a helyzet, ha az akna belső burkolata sötét, érdes vagy tagolt.
Jobb eredményt ad:
- a lehető legrövidebb fényút;
- a helyiség felé szélesedő, ferde oldalfalú akna;
- világos, matt és nagy fényvisszaverésű belső felület;
- a szükségtelen kereszttartók és takarások elhagyása;
- az üveg és az akna rendszeres tisztíthatósága.
A kiszélesedő káva nemcsak több fényt enged szétterülni, hanem csökkenti az üveg és a mennyezet közötti éles fénysűrűség-különbséget is. A túlzott kontraszt ugyanis akkor is zavaró lehet, ha a helyiség átlagos megvilágítása egyébként magas.
Tetőtéri ablaknál ugyanezért előnyös, ha az alsó káva közel függőleges, a felső pedig közel vízszintes kialakítású. Ez növeli a helyiség felől látható égboltrészt, és segíti a fény mélyebb bejutását. A szerkezeti kialakítás során azonban a megfelelő hőszigetelésnek és légzárásnak is helyet kell hagyni.
Tájolás: sok fény vagy kiszámítható fény?
A tájolás elsősorban nem azt dönti el, hogy lesz-e fény, hanem azt, hogyan változik a nap során.
Az északi irányba néző ferde tetőablak jellemzően egyenletesebb, szórtabb megvilágítást ad, és kisebb a közvetlen napsugárzásból származó túlmelegedés veszélye. Műtermeknél, dolgozószobáknál és olyan helyeken, ahol állandóbb fényviszonyokra van szükség, ez előnyös lehet.
A déli irányú tetőablak télen értékes napsugárzást engedhet be, nyáron azonban jelentős hőterhelést és káprázást okozhat. A keleti és nyugati tájolás erősen időszakos: keletről reggel, nyugatról délután érkezhet alacsony beesési szögű, nehezen árnyékolható napfény.
A lapostetős felülvilágító a teljes égboltozat nagyobb részét érzékeli, ezért kevésbé köthető egyetlen égtájhoz. Ugyanakkor a magas nyári nap közvetlenül érheti, ezért a nagy fényhozamhoz magasabb nyári hőterhelés és erősebb káprázási kockázat társulhat. A felülvilágítók és tetőablakok fényteljesítménye, hőterhelése és komfortja egyaránt függ az éghajlattól, a tető irányától, a dőlésszögtől, a mérettől, az árnyékolástól és az üvegezés tulajdonságaitól.
Az üvegfelület önmagában nem elég: kérje el a fényáteresztési adatot
Két egyforma méretű nyílászáró között jelentős különbség lehet. Az egyik nagyobb tokfelülettel, vastagabb osztókkal vagy sötétebb üvegezéssel készülhet, ezért kevesebb fényt enged át.
A termékadatlapokon a látható fényáteresztést általában τv, Tv, LT vagy VT jelöléssel adják meg. Az érték 0 és 1 közötti szám vagy százalékos adat. Minél magasabb, annál több látható fény jut át az üvegezésen. Az NFRC meghatározása szerint a Visible Transmittance kifejezetten azt mutatja meg, milyen mértékben képes egy nyílászáró természetes fénnyel megvilágítani a belső teret.
A magas fényáteresztés azonban nem automatikusan jelent jó nyári teljesítményt. Külön adat a napenergia-áteresztési tényező, gyakran g-érték vagy SHGC. Ez azt jelzi, mennyi napsugárzási hő jut be a szerkezeten. A fényáteresztést, a hőterhelést és az árnyékolást ezért együtt kell vizsgálni.
Egy nagy vagy több kisebb nyílás?
Egyetlen nagy felülvilágító erős építészeti fókuszpontot hoz létre, de alatta túl világos terület, a helyiség szélein pedig sötétebb zónák alakulhatnak ki. Több kisebb nyílás megfelelő elosztással gyakran egyenletesebben világítja meg a teret.
Ugyanez igaz tetőablakokra is. Egyetlen széles ablak helyett két vagy három, a helyiség mélységéhez és a bútorozáshoz igazított nyílás csökkentheti a sötét sarkokat. Nagyobb terekben a felülvilágítók helye és távolsága jelentősen befolyásolja az egyenletességet; kutatási eredmények szerint a kiosztás optimalizálásával számottevően javítható a megvilágítás térbeli egyenletessége.
A több nyílás ugyanakkor több csomópontot, nagyobb kivitelezési költséget és több potenciális beázási, légzárási vagy hőhidas helyet jelent. A fénytechnikai előnyt ezért össze kell vetni a tetőszerkezeti és energetikai következményekkel.
Gyakorlati példák különböző helyiségekre
Beépített tetőtéri háló- vagy dolgozószoba
Itt rendszerint a tetőablak a logikusabb választás. A belső burkolat közvetlenül csatlakozhat a tokhoz, nincs hosszú fényakna, az ablak nyitható, és megfelelő beépítési magasságnál kilátást is biztosít.
Az ablakot ne kizárólag a szarufaköz és a külső tetőkép alapján helyezzék el. Ellenőrizni kell, hogy ülő és álló helyzetben hol lesz a látóvonal, hová kerül az íróasztal, valamint nem okoz-e az ablak képernyőtükröződést.
Lapostetős konyha- vagy nappalibővítés
Egy mély alaprajzú bővítésnél a homlokzati üvegfelületek közelében rendszerint elegendő a fény, a régi épülethez kapcsolódó belső sáv azonban könnyen sötét marad. Itt a felülvilágítót nem feltétlenül a helyiség geometriai középpontjába, hanem a sötétebb belső zóna fölé érdemes helyezni.
Konyhában jó megoldás lehet egy hosszúkás felülvilágító a munkasziget vagy a közlekedési sáv felett. Közvetlenül a munkapult fölé helyezve viszont ellenőrizni kell, hogy a déli órákban nem alakul-e ki zavaróan erős napfolt vagy tükröződés a fényes munkafelületen.
Lépcsőház és galériás tér
A magas térben a felülvilágító vagy a felső tetőablak egyszerre világíthat meg több szintet. Nyitható kivitel esetén a felül összegyűlő meleg levegő elvezetésében is szerepet kaphat.
A fény akkor jut el az alsó szintre, ha a galéria, a korlát és a födémnyílás nem takarja ki. A világos falak és mennyezetek itt különösen sokat javíthatnak a fényeloszláson.
Fürdőszoba, előtér vagy gardrób
Ha kilátásra nincs szükség, egy diffúz felülvilágító vagy jól méretezett fénycsatorna is megfelelő lehet. Fürdőszobában a páraterhelés, a belső oldali párazáró csatlakozás és a kondenzáció elkerülése elsődleges szempont.
A diffúzor csökkenti a káprázást és elosztja a fényt, ugyanakkor fényveszteséggel jár. A „tejfehér” burkolat tehát nem feltétlenül ad több fényt, csak egyenletesebbé teszi azt.
Mit kérjen a tervezőtől vagy kivitelezőtől?
| Kérendő adat vagy dokumentum | Miért fontos? |
| Nettó üvegfelület, nem csak a külső tokméret | Ez mutatja meg a tényleges fénybeeresztő felületet. |
| Látható fényáteresztés, vagyis Tv, LT vagy VT érték | Két azonos méretű termék fényhozama jelentősen eltérhet. |
| U-érték és napenergia-áteresztési tényező | A téli hőveszteség és a nyári túlmelegedés ellenőrzéséhez szükséges. |
| Metszetrajz a teljes fényaknáról és káváról | Ebből látható a fényút, az akna mélysége és szélesedése. |
| Tájolás, tetőhajlás és külső árnyékoló megoldás | A közvetlen napsugárzás és a káprázás miatt lényeges. |
| Nappalifény-szimuláció a berendezett alaprajzon | Megmutatja, hol lesz elegendő vagy túl erős a fény. |
| Vízszigetelési és bádogos csomópont | A tetőáttörés hosszú távú vízzáróságát igazolja. |
| Hőszigetelési, légzárási és párazárási részlet | Segít megelőzni a hőhidat, a huzatot és a páralecsapódást. |
| Árnyékoló típusa és hozzáférhetősége | A magasra kerülő belső roló utólag nehezen kezelhető lehet. |
| Tisztítási és karbantartási lehetőség | A szennyezett külső üveg és fényakna tartósan csökkenti a fényhozamot. |
Nagyobb átalakításnál érdemes azt kérni, hogy a nappalifény-vizsgálat ne üres, fehér dobozzal készüljön. A magas szekrények, válaszfalak, konyhabútorok, galériák és sötét burkolatok jelentősen befolyásolhatják a valós eredményt.
A számításban legalább a munkasíkon várható megvilágítást, az egyenletességet és a túlzott közvetlen napfény kockázatát célszerű ellenőrizni. Dolgozószobánál az íróasztal, konyhánál a munkapult, nappalinál pedig az ülőhelyek és a képernyők helyzete legyen a vizsgálat része.
Tipikus hibák, amelyek miatt a vártnál sötétebb lesz a helyiség
Az egyik leggyakoribb tévedés, hogy a beruházó a katalógusban szereplő külső méretet tekinti fénybeeresztő felületnek. A valós üvegfelületet azonban csökkenti a tok, a szárny, az osztóborda és esetenként az árnyékoló szerkezet.
Szintén gyakori a túl mély, függőleges falú fényakna. Kívülről nagynak látszik a felülvilágító, belülről azonban csak egy kis, világos négyzet jelenik meg a mennyezeten.
Hiba lehet az is, ha kizárólag a téli, borult állapotot próbálják javítani egy nagyon nagy, árnyékolás nélküli üvegfelülettel. Nyáron ugyanaz a szerkezet túlmelegedést és súlyos káprázást okozhat. A megfelelő nappalifény-tervezésnek egyszerre kell kezelnie a kevés és a túl sok fényt.
Végül nem szabad megfeledkezni arról, hogy a felülvilágító a tető egyik leginkább kitett szerkezete. A jó fénytechnikai koncepció sem ér sokat hibás vízszigetelés, megszakított hőszigetelés vagy rosszul csatlakoztatott párazáró réteg mellett.
Tetőablak vagy felülvilágító: a gyakorlati döntés
Beépített tetőtérben, ahol kilátásra, szellőzésre és közvetlenül elérhető nyílászáróra van szükség, többnyire a jól elhelyezett tetőablak a célszerűbb megoldás. A megfelelő kávakialakítás és több ablak összehangolt elosztása többet számíthat, mint egyetlen túlméretezett szerkezet.
Lapostetős bővítésben, mély alaprajzú nappaliban vagy olyan belső helyiségben, amelyet a homlokzati ablakok fénye már nem ér el, a felülvilágító rendszerint hatékonyabb. Különösen akkor, ha közvetlenül a sötétebb zóna fölé kerül, rövid és szélesedő fényaknával készül, valamint külső árnyékolással is rendelkezik.
A legtöbb természetes fényt tehát nem feltétlenül az a termék adja, amelynek nagyobb a katalógusmérete. Az a megoldás működik jobban, amely nagy nettó üvegfelülettel és megfelelő fényáteresztéssel rendelkezik, jól látja az égboltot, rövid és világos fényúton vezeti be a fényt, egyenletesen világítja meg a használati zónákat, és közben szabályozható marad a közvetlen napsugárzás.
A végleges választást ezért érdemes metszetrajz, termékadatok és nappalifény-szimuláció alapján meghozni. Egy ilyen ellenőrzés általában sokkal olcsóbb, mint utólag újabb tetőnyílást kialakítani vagy egész nyáron sötétítővel védekezni egy túlméretezett felülvilágító ellen.
Segítünk megtalálni számodra a legjobb kivitelezőket!
Töltsd ki az űrlapot, és 24 órán belül visszahívunk – kötelezettség és rejtett költségek nélkül.
Tetőtérben a tetőablak elhelyezési magasságát sokan csak a kilátás alapján választják meg, pedig a fényeloszlást is erősen befolyásolja. A belső kávát alul lehetőleg függőlegesen, felül pedig vízszintesen érdemes kialakítani, mert így kevésbé szűkíti le a bejutó fény útját. Láttam olyan kivitelezést, ahol gipszkartonnal gyakorlatilag egy mély tölcsért építettek az ablak köré, és ezzel rengeteg természetes fényt elvesztettek. Az alsó radiátor elhelyezése sem véletlen a tetőablaknál, mert segít meleg levegőt vezetni az üvegfelület előtt. Ez télen a páralecsapódás szempontjából is előnyös. A fény és a páratechnika itt ugyanazon részletképzésen múlik.
Gipszkartonozóként ugyanezt tapasztalom. Sokszor a szerkezetből még ki lehetne hozni jobb kávageometriát, csak egyszerűbb párhuzamos oldalakkal lezárni. A felső vízszintes káva ráadásul a hőszigetelésnek is több helyet hagy a kritikus felső részen. Viszont a párazáró fóliát nagyon gondosan kell csatlakoztatni a tetőablak keretéhez. Ha ott megszakad a légzárás, télen a szerkezetbe jutó pára sokkal nagyobb problémát okozhat, mint néhány csepp az üvegen.
Lapostetős bővítésnél nálunk végül felülvilágító készült, és sokkal egyenletesebb lett a nappali megvilágítása, mint az oldalfali ablakokkal volt. Viszont nyáron nagyon hamar kiderült, hogy az árnyékolás nélkül túl nagy a hőterhelés. Utólag motoros külső árnyékolót kellett felszerelni. Szerintem felülvilágítónál a naptényezőt legalább olyan komolyan kell venni, mint a fényáteresztést. Déli órákban egy nagy vízszintes üvegfelület rengeteg energiát engedhet be. Komfortban az árnyékolás többet számított, mint hogy néhány százalékkal több vagy kevesebb fény jutott be.
Felülvilágítónál valóban kritikus a nyári túlmelegedés, mert a magas nyári napállás miatt nagy közvetlen besugárzást kaphat. Külső árnyékolás általában hatékonyabb, mint a belső roló, mert a sugárzási energia jelentős része még az üvegen kívül megfogható. Érdemes olyan üvegezést választani, amelynél az Ug érték mellett a g érték is ismert. A túl alacsony g érték viszont télen csökkenti a hasznos napnyereséget, tehát nincs minden épületre egyetlen optimális szám. A tájolás, az üvegfelület nagysága és a helyiség hőtároló tömege együtt számít.
Tetőablaknál én mindig hozzátenném, hogy a fény mellett a vízelvezetési részletek is döntőek. A burkolókeretet a fedés típusához és magasságához kell választani, nem elég csak az ablak méretét tudni. Cserepeslemez és síkcserép esetén teljesen más lehet a csatlakozás. A felső vízelvezető vályút is rendesen be kell kötni az alátétfóliába, különben egy kisebb fóliasérülésből a víz pont az ablakhoz kerül. Sok beázásról kiderül, hogy nem maga az ablak hibás. A körülötte lévő tetőcsomópontot kell rendszerként kezelni.
Egy keskeny lépcsőház megvilágítására gondolkodom felülvilágítóban, mert oldalfali ablaknak nincs hely. A födém és a tetősík között nagyjából 80 centiméteres szerkezeti magasság van, tehát fényaknát kellene kialakítani. Az érdekelne, hogy ilyen mélységnél mennyire számít az akna oldalfalának színe és szélessége. Gondolom, egy keskeny, sötét akna jelentősen rontaná a hasznos fényt. Érdemes inkább nagyobb tetőnyílást készíteni, mint ugyanakkora belső nyílást egy szűk aknával megtartani?
Nyolcvan centiméteres mélységnél már nagyon sokat számít az akna geometriája. Ha lehet, lefelé szélesedő oldalfalakat alakítanék ki, hogy nagyobb égboltrész legyen látható a belső térből. A világos, magas fényvisszaverésű felület szintén javít a helyzeten. Egy szűk, függőleges akna ugyanakkora tetőnyílással érezhetően kevesebb diffúz fényt enged a helyiségbe. Ha szerkezetileg megoldható, általában jobb a tetőn nagyobb nyílást kialakítani, és az aknát lefelé nyitni. Pontos döntéshez nappali megvilágítási számítás is készíthető, főleg ha a lépcsőház központi közlekedőtér.