A tetőfedés elkészülte után az alátéthéjazat többé nem látható, ezért könnyű úgy tekinteni rá, mint a tetőszerkezet egyik elhagyható vagy olcsósítható elemére. A gyakorlatban azonban éppen ez a rejtett réteg védi meg a hőszigetelést, a lécezést és a fedélszéket attól a nedvességtől, amely a cserepek vagy lemezek mögé jut.
A tetőfólia kihagyása különösen veszélyes beépített tetőtér, kis hajlásszög, összetett tetőforma, hosszú szarufák vagy szélnek és porhónak kitett épület esetén. Ilyenkor nem csupán egy biztonsági tartalék marad el. Megszűnik az a folytonos másodlagos vízelvezető sík, amelynek feladata a fedés mögé jutó csapadék biztonságos kivezetése.
Segítünk megtalálni számodra a legjobb kivitelezőket!
Töltsd ki az űrlapot, és 24 órán belül visszahívunk – kötelezettség és rejtett költségek nélkül.
Fontos ugyanakkor pontosítani a fogalmakat. A tetőfólia egy építési termék, az alátéthéjazat viszont egy megtervezett és kivitelezett szerkezeti réteg. Hiába vásárolunk jó minőségű fóliát, ha az átlapolások, az ereszcsatlakozás, a vápa, a kémény, a tetőablak vagy a rögzítési pontok nincsenek megfelelően kialakítva.
A tetőcserép nem vízszigetelő lemez
A cserépfedést sokan teljesen vízhatlannak gondolják, pedig szakmai értelemben általában vízzáró, esőbiztos fedésről beszélünk. A cserepek úgy vezetik le a vizet, hogy az átfedések, hornyok és a tető hajlása miatt szokásos körülmények között ne jusson számottevő csapadék a fedés mögé. Erős szélnyomás, csapóeső vagy porhó esetén azonban kisebb mennyiségű nedvesség átjuthat az illesztéseken.
Hasonló a helyzet a különböző fémlemezfedéseknél is. Bár a nagytáblás vagy korcolt fedés kevesebb illesztést tartalmazhat, a toldásoknál, tetőáttöréseknél és csatlakozásoknál ott is létrejöhet nedvességterhelés. A Lindab műszaki útmutatója ezért a fémfedések alatt alkalmazott alátéthéjazatot is másodlagos vízelvezető rétegként kezeli.
Az elsődleges fedés tehát a csapadék döntő részét vezeti el, az alátéthéjazat pedig azt kezeli, ami mégis átjut rajta. Ez a „második védelmi vonal” különösen akkor válik fontossá, amikor egy cserép elreped, elmozdul, a szél visszanyomja a vizet az illesztésekhez, vagy a porhó bejut a fedés alá.
Az alátéthéjazat hiányában a bejutó nedvesség nem egy ellenőrzött lejtésű, ereszhez kivezetett felületre kerül. Közvetlenül a tetőlécre, a szarufára, a hőszigetelésre vagy a belső burkolatra csöpöghet. A kár helye ezért gyakran távol esik attól a ponttól, ahol a víz eredetileg átjutott a fedésen.
A tetőfólia és az alátéthéjazat nem ugyanaz
Tetőfóliának általában a tekercsben megvásárolható külső oldali építési fóliát nevezzük. Az alátéthéjazat ennél többet jelent: magában foglalja a fóliát vagy lemezt, annak aljzatát, rögzítését, átfedéseit, ragasztott vagy hegesztett kapcsolatait, valamint az eresznél, vápánál és áttöréseknél kialakított csomópontokat.
Egy jó alátéthéjazatnak nemcsak ellen kell állnia a víznek, hanem el is kell vezetnie azt. Ehhez a rétegnek folyamatosan az eresz felé kell lejtenie, nem lehetnek benne vízzsákok, felhajló szélek vagy elzárt vízfolyási útvonalak. Az eresznél a fóliát cseppentőlemezre kell vezetni, magasabb vízzárási fokozat esetén pedig a csatlakozást rendszerint ragasztással is folytonossá kell tenni.
A külső oldali páraáteresztő alátétfóliát nem szabad összekeverni a belső oldali párafékező vagy párazáró réteggel. A külső fólia főként a kívülről érkező víz, hó és szél ellen véd, miközben megfelelő termék esetén kifelé engedi száradni a szerkezetet. A belső lég- és párafékező réteg ezzel szemben azt korlátozza, hogy a lakótérből származó meleg, párás levegő bejusson a hőszigetelésbe.
Ebből következik, hogy a páraáteresztő tetőfólia nem javítja ki a hibás belső légzárást. Ha a gipszkarton feletti párafékező réteg lyukas, az áttöréseknél nincs leragasztva, vagy a falcsatlakozásoknál megszakad, a szerkezetbe továbbra is nagy mennyiségű belső nedvesség kerülhet.
| Az alátéthéjazat feladata | Mi történhet nélküle? |
|---|---|
| A fedés mögé jutó csapóeső és olvadékvíz elvezetése | A víz a lécezésre, szarufára vagy hőszigetelésre kerül |
| Védelem porhó, por és szennyeződés ellen | A finom hó és por közvetlenül a tetőtérbe jut |
| A hőszigetelés külső oldali szélvédelme | A légmozgás ronthatja a szálas hőszigetelés tényleges teljesítményét |
| A szerkezet kifelé száradásának támogatása | Nem megfelelő rétegrendnél nőhet a tartós átnedvesedés veszélye |
| Ideiglenes védelem a fedés elkészültéig | Egy zápor közvetlenül eláztathatja a részben kész tetőt |
| Sérült vagy elmozdult fedőelem alatti tartalék védelem | Már egyetlen hibás cserép is belső beázást okozhat |
Mit okozhat a csapóeső és a porhó?
A széllel kísért eső nem kizárólag lefelé mozog. A szélnyomás a vizet oldalirányban, sőt egyes csomópontoknál felfelé is képes terelni. A cserépfedés átfedései ezért olyan terhelést kaphatnak, amely egy függőlegesen hulló, szélcsendes esőnél nem jelentkezne.
A porhó még könnyebben bejut a cserépfedés kisebb résein. A tetőtérben összegyűlő hó első pillantásra nem feltétlenül látszik súlyos problémának, mert fagyott állapotban alig nedvesít. Olvadáskor azonban a víz a hőszigetelésbe és a faszerkezetbe folyhat.
Az alátétfóliák műszaki dokumentációi kifejezetten a fedés alá jutó por, porhó és nedvesség elleni másodlagos védelmet nevezik meg alkalmazási célként. Ez jól mutatja, hogy az alátéthéjazatot nem kizárólag rendkívüli viharokra tervezik: a fedés mögötti kisebb, időszakos nedvességterhelés a tető normál működésének része lehet.
Alátéthéjazat nélkül egy jól átszellőző, üres padláson a kisebb mennyiségű nedvesség esetenként kiszáradhat. Beépített tetőtérnél viszont a cserepek alatt közvetlenül hőszigetelés található, amely elfedi a bejutást, felszívhatja vagy megtarthatja a vizet, és jelentősen lelassíthatja a kiszáradást.
A nedves hőszigetelés nemcsak energetikai probléma
A szálas hőszigetelés a benne nyugalomban lévő levegő miatt szigetel jól. Ha a pórusokba nedvesség kerül, nő a hővezetés, a szerkezet hidegebbé válik, és a belső felületeken is nagyobb lehet a páralecsapódás kockázata. Az átnedvesedett szigetelés ráadásul gyakran összeesik vagy elmozdul, így üregek és hőhidak keletkezhetnek.
A hőszigetelés kiszárítása nem mindig oldható meg egyszerűen. A belső oldalon lég- és párafékező fólia, kívül pedig a cserép és a lécezés korlátozhatja a nedvesség távozását. Ha a nedvesedés hosszú időn keresztül rejtve marad, a gipszkartonon megjelenő folt már csak a károsodási folyamat késői tünete lehet.
A faszerkezet időszakos felületi nedvesedése önmagában még nem feltétlenül okoz maradandó kárt. A veszélyt a tartósan magas nedvességtartalom és az elégtelen kiszáradás jelenti. Ilyenkor elszíneződés, gombásodás, a kapcsolatok lazulása és hosszabb távon szilárdságvesztés is kialakulhat.
Különösen sérülékenyek a tetőlécek és az ellenlécek, mert kis keresztmetszetük miatt gyorsan átnedvesedhetnek. A Wienerberger alkalmazástechnikai útmutatója arra is felhívja a figyelmet, hogy nem megfelelő hajlásszög és vízzárás esetén a fedést alátámasztó cserépléc és ellenléc tönkremenetelével is számolni kell.
Az alátéthéjazat és a páralecsapódás kapcsolata
Gyakori félreértés, hogy minden tetőnedvesedést a külső csapadék okoz. A nedvesség a belső térből is érkezhet. Főzés, fürdés, ruhaszárítás és egyszerűen az ott tartózkodó emberek miatt vízpára kerül a levegőbe. Ha a belső burkolat mögötti réteg nem légzáró, a meleg levegő réseken keresztül a hidegebb tetőszerkezetbe áramolhat.
A korszerű, alacsony Sd-értékű külső tetőfólia lehetővé teszi, hogy a szerkezetben lévő pára könnyebben távozzon kifelé. Több jelenlegi páraáteresztő terméknél körülbelül 0,02 méteres Sd-érték szerepel, ami igen kis páradiffúziós ellenállást jelent. Ez azonban csak akkor kedvező, ha az egész tető rétegrendje épületfizikailag megfelelő.
A régi, magas Sd-értékű vagy nem páraáteresztő tetőfólia más szerkezeti kialakítást igényelhet. A Terrán útmutatója például a nem páraáteresztő, hálóerősítésű fóliánál külön, átszellőztetett légréteget ír elő a fólia alatt, és nem engedi annak közvetlen érintkezését a hőszigeteléssel.
Ezért veszélyes az a barkácsmegoldás, amikor egy ismeretlen tulajdonságú fóliát egyszerűen a szarufák közé vagy a hőszigetelés fölé feszítenek. Attól, hogy egy anyag nem engedi át az esővizet, még nem biztos, hogy alkalmas páraáteresztő alátéthéjazatnak.
Mikor különösen kockázatos a fólia elhagyása?
A szükséges alátéthéjazati fokozatot nem kizárólag a cserép típusa határozza meg. Figyelembe kell venni a tető hajlásszögét, a tetőtér használatát, a tetőidom bonyolultságát, a szarufák hosszát, a helyi időjárási terhelést és a belső tér rendeltetését.
A Terrán aktuális alkalmazási útmutatója fokozott igénybevételi tényezőként kezeli a beépített vagy beépíthető tetőteret, az összetett tetőidomot, a tíz méternél hosszabb szarufákat, a különleges hó-, szél- és porhóterhelést, valamint a különleges rendeltetésű belső teret. Több tényező együttes jelenlétekor magasabb alátéthéjazati fokozat szükséges.
| Építési helyzet | Gyakorlati következmény |
|---|---|
| Beépített vagy hőszigetelt tetőtér | Folytonos, megfelelően páraáteresztő és részleteiben is megtervezett alátéthéjazat szükséges |
| Kis hajlásszögű tető | Általában aljzatra fektetett, ragasztott vagy vízhatlanabb rendszer kell |
| Sok vápa, tetőablak, kémény vagy felépítmény | Több hibára érzékeny csomópont és nagyobb vízterhelés alakul ki |
| Hosszú tetősík | Több víz gyűlik össze, és hosszabb utat tesz meg az ereszig |
| Szélnek kitett fekvés | Nő a csapóeső és a porhó bejutásának veszélye |
| Sötét fémfedés vagy napelemes tető | Magasabb hőterhelésre alkalmas fóliát kell választani |
| Régi, szellőző, beépítetlen padlás | A hiány nem feltétlenül jelent azonnali bontást, de a tetőtér későbbi beépítését korlátozza |
A tető hajlásszöge döntő tényező
Minél laposabb a tető, annál lassabban folyik le róla a víz, annál nagyobb a visszatorlódás esélye, és annál tovább terheli a nedvesség a fedés illesztéseit. Emiatt ugyanaz a cserép egy meredek tetőn egyszerűbb alátétfedéssel, kisebb hajlásszögnél viszont csak fokozottan vízzáró vagy vízhatlan alátéthéjazattal alkalmazható.
A gyártó által megadott rendszerhajlásszög az a minimális hajlás, amelynél az adott fedés normál körülmények között önmagában teljesíti a meghatározott vízzárási követelményt. Ez alatt kiegészítő intézkedésre, vagyis magasabb teljesítményű alátéthéjazatra van szükség. A vápák tényleges hajlásszöge ráadásul kisebb, mint a csatlakozó tetősíkoké, ezért egy látszólag megfelelő hajlású tetőn is kialakulhat kritikus terület.
A különböző cseréptípusok határértékei eltérnek. Nem helyes tehát általánosan kijelenteni, hogy például minden cserépfedés ugyanattól a hajlásszögtől alkalmazható. Mindig a konkrét termék aktuális alkalmazástechnikai útmutatójából kell kiindulni.
Ugyanez igaz a szabadon belógatott fóliára. Egy jelenlegi Wienerberger-útmutató például csak húsz fok felett engedi a teljes felületű aljzat nélküli, lazán átlapolt megoldást. Ez nem általános, minden termékre automatikusan érvényes szám, hanem jól mutatja, hogy a legegyszerűbb alátétfedési módnak is vannak alkalmazási korlátai.
Milyen alátéthéjazati fokozatok léteznek?
A legegyszerűbb megoldás a szarufákra fektetett, szabadon átlapolt alátétfólia. Ennél nincs teljes felületű aljzat, az átfedések pedig nem feltétlenül ragasztottak. Ez meredekebb, egyszerű geometriájú és kisebb igénybevételű tetőknél alkalmazható.
A következő szint a teljes felületű aljzaton, például deszkázaton vagy megfelelő lépésálló hőszigetelésen fekvő alátétfedés. Az alátámasztás csökkenti a fólia belógását, javítja a járhatóságot és megkönnyíti a csomópontok megbízható kialakítását.
Szélzáró alátétfedésnél az átlapolásokat, áttöréseket és csatlakozásokat ragasztással, tömítéssel vagy hegesztéssel folytonossá teszik. A vízzáró alátétszigetelés teljes felületű aljzaton készül, vízhatlan csatlakozásokkal, és az ellenlécek rögzítési pontjainál szögtömítésre is szükség lehet.
A legmagasabb védelmi szintet jelentő vízhatlan alátétszigetelésnél az ellenlécek is a vízelvezető sík alatt maradhatnak, mert a szigetelést felettük vezetik át. A jelenlegi gyártói útmutatók az egyes fokozatokat egyértelműen megkülönböztetik; egy egyszerű W1 besorolású fólia tehát önmagában még nem jelent automatikusan vízhatlan alátéthéjazatot.
Milyen adatokat nézzünk a tetőfólia kiválasztásakor?
A vízáthatolással szembeni ellenállás fontos adat. A korszerű páraáteresztő alátétfóliáknál gyakran W1 osztály szerepel, de a jó laboratóriumi vízzáróság nem helyettesíti a megfelelő csomópontokat és a tömített rögzítést. A víz rendszerint nem a fólia ép közepén, hanem az átlapolásnál, a szeglyuknál vagy egy áttörés mellett talál utat.
Az Sd-érték a páradiffúziós ellenállást jellemzi egy vele egyenértékű nyugvó légréteg vastagságával. Minél kisebb az érték, annál könnyebben jut át a vízpára az anyagon. Hőszigetelt tetőtérnél általában alacsony Sd-értékű külső fólia kedvező, de a végleges rétegrendet mindig a belső párafékezéssel és a teljes szerkezettel együtt kell ellenőrizni.
A szakítószilárdság és a továbbszakadási ellenállás azt mutatja meg, mennyire bírja az anyag a fektetés, a szélterhelés és a rögzítések környezetében fellépő igénybevételt. A felülettömeg, vagyis a grammsúly önmagában nem minőségi rangsor. Két azonos tömegű fólia eltérő funkcionális réteggel, szilárdsággal és öregedésállósággal készülhet.
A hőállóság különösen fontos sötét fedés, fémlemez, napelem vagy napkollektor közelében. Egyes fémfedések alatt az alátéthéjazat nagyobb hőterhelést kaphat, mint hagyományos cserépfedés alatt, ezért ilyen helyre kifejezetten magas hőmérsékletre minősített terméket kell választani.
A terméknek az alátétfóliákra vonatkozó EN 13859-1 szerinti vizsgálatokkal és teljesítményadatokkal kell rendelkeznie. A műszaki adatlapon legalább a vízzárósági osztályt, az Sd-értéket, a szakító- és szakítással szembeni ellenállást, a hideghajlíthatóságot, valamint az öregítés utáni tulajdonságokat érdemes ellenőrizni.
A kivitelezés kritikus részletei
A fóliát általában az eresszel párhuzamosan, alulról felfelé haladva fektetik, hogy a felső sáv az alsóra takarjon. Így a víz az átlapoláson keresztül nem tud a fólia alá folyni. Az átfedés méretét mindig a gyártó előírása és a tető hajlása határozza meg.
Nem szabad egyetlen általános átfedési méretet minden tetőre alkalmazni. A Terrán egyik jelenlegi útmutatója például harminc fok felett legalább tíz, harminc fok alatt tizenöt centiméteres átfedést ad meg az adott rendszerhez. Más fólia, más hajlásszög vagy magasabb vízzárási fokozat eltérő követelményt jelenthet.
Az ellenléc nemcsak a tetőlécek tartóeleme. Létrehozza azt a szellőző és vízelvezető légrést is, amelyben az alátéthéjazatra kerülő víz az eresz felé távozhat. Ha a légrést habarcs, szigetelés, behajló fólia vagy hibás csomópont elzárja, a víz feltorlódhat.
Az ellenlécek szegezése átszúrja a fóliát. Egyszerűbb alátétfedésnél ez a rendszer része lehet, de vízzáró alátétszigetelésnél a rögzítési pontok alatt megfelelő szögtömítő szalagot kell alkalmazni. Enélkül éppen a számos szeghelyen veszhet el a magasabb vízzárási teljesítmény.
A vápában nagy mennyiségű víz gyűlik össze, ezért ott az alátéthéjazatot különösen gondosan kell kialakítani. Nem elegendő két fóliasávot pont a vápa tengelyében összeereszteni. A megoldást úgy kell megtervezni, hogy az átfedés és a rögzítés a legnagyobb vízterhelésű zónán kívülre kerüljön.
Kéménynél, tetőablaknál és csőáttörésnél a fóliát fel kell vezetni a szerkezetre, és rendszerazonos ragasztóval, mandzsettával vagy csatlakozóelemmel kell lezárni. Az áttörés felett gyakran külön vízelvezető vályút is kialakítanak, amely oldalra tereli a felülről érkező vizet.
Gyakori hibák, amelyek mellett a fólia sem véd
Az egyik leggyakoribb probléma, hogy a fólia az eresznél nem a cseppentőlemezre, hanem a hőszigetelés vagy a fal teteje felé vezeti a vizet. Ilyenkor az alátéthéjazat összegyűjti ugyan a nedvességet, de nem vezeti ki az épületből.
Hasonlóan veszélyes a túl feszes vagy túl laza fektetés. A szabadon fekvő fóliának a rendszer előírása szerint kell viselkednie: nem tapadhat rá károsan a hőszigetelésre, de olyan mély vízzsákot sem képezhet, amelyben megáll a víz. Az alátámasztott fóliát ezzel szemben sík, tiszta és sérülésmentes felületre kell fektetni.
Nem szabad akármilyen ragasztószalagot használni. A háztartási vagy csomagolási ragasztók tapadása hő, nedvesség és öregedés hatására gyorsan romolhat. A fólia gyártójának rendszerében szereplő ragasztókat, tömítőanyagokat és mandzsettákat kell választani.
Problémát okozhat az is, ha a fólia hosszú ideig fedetlenül marad. Az UV-terhelhetőség termékenként eltérő, ezért kizárólag a gyártó által engedélyezett ideig lehet ideiglenes fedésként használni. A Terrán jelenlegi útmutatója például azt javasolja, hogy a végleges fedés lehetőség szerint néhány nappal a fólia elhelyezése után készüljön el.
A fóliát az impregnálószerek, oldószerek és láncolaj közvetlen hatásától is védeni kell. A frissen kezelt faanyag csak a szer teljes kiszáradása után kerülhet kapcsolatba az alátéthéjazattal, amennyiben ezt a termék előírása megköveteli.
Mi legyen a régi tetővel, amelyben nincs alátéthéjazat?
Egy fólia nélküli tető nem feltétlenül jelent azonnali életveszélyt vagy bontási kötelezettséget. Sok régi épület meredek cserépfedése alatt nagy, hideg és jól átszellőző padlástér található. Ebben a szerkezetben egy kisebb mennyiségű bejutó nedvesség láthatóvá válhat és viszonylag gyorsan kiszáradhat.
A helyzet alapvetően megváltozik, amikor a padlásteret beépítik, vagy a szarufák közé hőszigetelést helyeznek. A korábban szabadon szellőző felületet kitöltő anyag takarja el, miközben a nedvesség elvezetésére továbbra sincs folytonos külső réteg. Ezért egy fólia nélküli régi tetőnél nem szabad egyszerűen a cserepek aljáig feltölteni a szarufaközöket hőszigeteléssel.
Amennyiben a fedés egyébként is elöregedett, a legbiztonságosabb megoldás általában a cserepek és lécek ideiglenes elbontása, majd kívülről folytonos alátéthéjazat, ellenlécezés és új lécezés készítése. Így az eresz, a vápa, a tetőablakok és a kémények csatlakozása is hozzáférhető marad.
Léteznek belülről, szarufaközönként beépíthető utólagos alátétfólia-rendszerek is. Ezeknél különösen fontos, hogy minden mezőben létrejöjjön az ereszig vezető vízelvezetés, és a fólia megfelelően csatlakozzon a szarufák oldalához. Az ilyen megoldás gyártói rendszerben műszakilag kivitelezhető, de a részleteit egyedileg kell megtervezni.
A belső utólagos beépítés nem old meg automatikusan minden problémát. A szarufák, vápák és tetőáttörések környezetében nehezebb összefüggő vízelvezető síkot létrehozni, mint kívülről. Felújítás előtt ezért fel kell tárni a fedés, a lécezés és a faanyag állapotát, nem elegendő kizárólag a belső burkolat felől vizsgálódni.
Mit ellenőrizhet a felújító vagy a hobbibarkácsoló?
A padlást célszerű erős eső, széllel kísért vihar és hóolvadás után is átvizsgálni. Figyelmeztető jel a szarufákon vagy léceken megjelenő vízfolyásnyom, a rozsdásodó szegek körüli elszíneződés, a nedves tapintású hőszigetelés, a dohos szag és a belső burkolat foltosodása.
A tető külső oldalán távcsővel vagy biztonságos földi helyről ellenőrizhető az elmozdult, repedt vagy hiányzó cserép, a sérült gerinc, a felnyílt szegély és a tetőablak körüli hibás csatlakozás. A tetőre megfelelő leesésvédelem és járási út nélkül nem szabad felmenni.
Felújításkor érdemes még a lécezés előtt fényképes dokumentációt készíteni az ereszről, a vápáról, a gerincről, a kéményről és minden áttörésről. A később eltakarásra kerülő részleteket így a műszaki ellenőr, a tervező vagy egy későbbi kivitelező is ellenőrizheti.
A fólia típusának, a szükséges alátéthéjazati fokozatnak és a páratechnikai rétegrendnek a meghatározása már nem pusztán barkácsfeladat. Különösen kis hajlásszögű, beépített, bonyolult geometriájú vagy fémmel fedett tetőnél indokolt építész, tetőfedő és szükség esetén épületfizikai szakember bevonása.
Alátéthéjazat nélkül valójában mennyit takarítunk meg?
A tetőfólia és tartozékai a teljes tető bekerülési költségének csak egy részét adják. Ha azonban később kell hozzáférni, a cserépfedést, a lécezést, esetenként a bádogos csatlakozásokat és a belső burkolatot is meg kell bontani. A kihagyással elért egyszeri megtakarítás ezért nincs arányban a javítás lehetséges költségével.
Az olcsósítás másik gyakori módja, amikor ugyan kerül fólia a tetőbe, de nem a szükséges teljesítményű termék, elmarad a ragasztás, a szögtömítés vagy a megfelelő ereszkivezetés. Ez kívülről szabályos tetőnek látszik, miközben az alátéthéjazat tényleges működése nem ellenőrizhető.
A szakmailag helyes cél nem minden esetben a lehető legerősebb és legdrágább fólia használata. A tető hajlásához, fedéséhez és igénybevételéhez illeszkedő fokozatot kell kiválasztani. Egy túlméretezett rendszer feleslegesen drága lehet, az alulméretezett viszont nem adja meg a szükséges biztonságot.
Összegzés
A tetőfedés és az alátéthéjazat nem egymás helyett, hanem egymást kiegészítve működik. A cserép vagy lemez vezeti el a csapadék nagy részét, az alátéthéjazat pedig felfogja és az ereszhez vezeti azt a vizet, port vagy porhót, amely mégis a fedés mögé kerül. Alátéthéjazat nélkül a tető kevésbé tolerálja a szélsőséges időjárást, a kisebb fedési hibákat és a sérült cserepeket. Beépített tetőtérben a nedvesség közvetlenül a hőszigetelést és a faanyagot veszélyeztetheti, miközben a károsodás hosszú időn keresztül rejtve maradhat. A jó megoldás nem egyszerűen egy drága fólia megvásárlása. A tetőhajlásnak és az igénybevételnek megfelelő alátéthéjazati fokozatra, folytonos vízelvezetésre, szakszerű eresz- és áttöréscsatlakozásokra, megfelelő ellenlécezésre, valamint összehangolt belső lég- és párafékezésre van szükség.
A legfontosabb gyakorlati szabály ezért így foglalható össze: a tetőfólia termék, az alátéthéjazat pedig működő rendszer. A tető tartósságát nem az dönti el, hogy került-e valamilyen fólia a cserepek alá, hanem az, hogy az egész réteg képes-e a vizet megszakítás nélkül, biztonságosan az épületen kívülre vezetni.
Segítünk megtalálni számodra a legjobb kivitelezőket!
Töltsd ki az űrlapot, és 24 órán belül visszahívunk – kötelezettség és rejtett költségek nélkül.
